csütörtökön eljött a várva várt pillanat: megnéztem egy kecót, tetszett, a landlady mondta gondolkozzak el rajta, mondtam nem kell. péntek óta itt lakom, egy kis szobában, kilátással a városra, gyönyörű kerttel és legfőképp bennsőséges hangulatban a többiekkel. tegnap este fogmosás után még automatikusan hurcibáltam magammal a fogkefém elrakni, ma már nem, van fix helye. augusztus vége óta nem volt ilyen. van szobám, biciklim, és ez hihetetlen felszabadító.
eddig a letelepedés töltötte ki az életem, az ilyen "szükséges rosszak". most már végre elengedhetem magam és átadhatom magam az itteni életemnek. a hétvégén már pár sráccal elmentünk a zenei fesztiválra, ugráltam koncerteken, jókat röhögtünk meg bicikliztem haza, napközben élveztem a napsütést meg szorgoskodtam. igazából alig várom a következő hetet.
alakulnak ki a rutinjaim. természetes hogy angolul szól a rádió, hogy külön van a meleg meg hideg vizes csap, sőt, néha sikerül minden mentális gátlás ellenére is a bal oldalon bicikliznem.
mára ennyit, holnap is van nap.
