február-márciusban amikor jelentkeztem angliába egyetemre egyetlen helyre adtam be a papírjaimat, mert tudtam melyik az az egyetlen hely, ahova menni akarok. a lancasteri egyetem nem a leghíresebb vagy a legpatinánsabb egyetem, mégha stabilan ott is van az országos top10-ben, sőt, a szoc tanszék egyenesen 4. legjobb a Times rangsorában.

azért választottam lancastert, mert a tanszék profilja olyanra van szabva, amit én elképzelek magamnak. egy, nagyon erős a környezeti és technológiai kérdések iránti orientáció. kettő, ez se nem veszik el az elméleti filozofálgatás szintjén, se nem kezdenek problémamegoldó menedzserek lenni. van egy nagyon erős kritikai társadalomelméleti megalapozás, amit aztán a gyakorlati kutatásokban és közpolitikai okoskodásban kamatoztatnak. három, ennek következményeként, amikor először megnéztem kik vannak a tanszéken akkor kikerekedett a szemem, hogy négy-öt név is ismerősen csengett korábbi olvasmányaimból.

most lesz egy év MA sociological research, ami néhány izgi szociológiaelméleti megalapozó óra, sok kutatásmódszertan (kvantitatív és kvalitatív egyaránt) majd a végén kutatás. és az igazi nyálcsorgatás az lesz, amikor az idén épp szünetelő society, technology and nature (STN) programból belehallgatok egy-egy tárgyba. jövőre pedig hogyha minden jól megy elkezd ketyegni az óra a három év PhD-hoz, kutatási témám a paksi bővítés, ami egy igazi clash of ideologies.

bár az egy hónappal ezelőtti zavargások nem éppen a felsőoktatási reform miatt törtek ki nagy-britanniában, de a lassan egy évvel ezelőttiek igen. akkor még nem tudtam, hogy a libdemek drasztikus tandíjemeléseinek és ösztöndíjkurtításainak én vagyok az egyik első áldozata. korábbi évek bőséges ösztöndíjaiban lubickoló barátaimmal szemben én már egyáltalán nem tudtam megélhetési költségre pályázni eu-s állampolgárként. és bár az állami 1+3 évre szóló esrc ösztöndíjból nem jutott, végül a várólistáról az utolsó pillanatban beugorva én kaptam meg az idei tanévre szóló egyetlen tanszéki ösztöndíjat, amit tényleg egy nagy megtiszteltetés és ami nélkül semmiféleképpen se vállaltam volna be a borsos tandíjat.

az egyetem mellett azonban így is dolgoznom kell majd a megélhetésért, és emellett a suliban is virítanom kell, hogy ne maradjak koppon amikor pár hónap múlva újra ringbe kell szállnom a phd-m finanszírozásáért. vagyis egy év még csak meglesz, de hiába vagyok felvéve már most a phd-re, rendesen meg kell küzdenem hogy a tandíjat és a megélhetést jövőre is finanszírozni tudjam.