a hétvégét Miskolcon töltöttem a nagyszüleimnél. ők már nemhogy az arany, de a gyémántlakodalmon is rég túl vannak - 68 éve élnek immár öreges, de meghitt házasságban. nagyapám 1921-ben született az első világháború utáni keserves időkben, nagymama négy évvel később. amikor házasságot kötöttek, nagyapa három hétre rá már vonult is be katonának a felvidéki Losoncra. most életútinterjút csináltam vele, kb. 6-7 óra hanganyag jött össze a két nap alatt, nagymamával már nem is volt időm beszélgetni.

hallgattam ahogy az édesapja zsellér volt a nagyúti Károlyi-birtokon, édesanyja pedig nyaranta summásként dolgozott az ország másik végében. meg milyen volt gyerekként a városszéli Martintelep utolsó utáni házában élni: amikor az utcán bigéztek meg mezítláb rongylabdával focizni, reggelire cikóriakávét ittak egy szelet kenyérrel. az inasévek, amikor a 110 fillérből nyolcvanat haza kellett adni egyik bátyjáéknak, akikhez korán megárvulva került. meg hogy Horthy kormányzó milyen feszesen ült a fehér lovon Kassán, az első bécsi döntés után, amikor nagyapáék a cserkészzenekarban fújták a bevonuló sereg előtt. a világháború keserűsége, amikor napokig nem volt mit enni, és a bombázások élménye. a málenkij robot, és a szovjet katonákkal való kézzel-lábbal megértetés. és amikor az újjáépítés alatt volt olyan hogy, hetvenkét órát folyamatosan dolgozott fűtőként a vasútnál, de néha egy-egy szalonnadarabot legalább kaphatott a felkéreckedőkről (a személyközlekedés egy-két évre rá indult be újra!). az októberi események amit már párttagként élt meg a miskolci vasúti igazgatóságon - lincselések és feje tetejére állt rendszer, ami után még hónapokig minden este volt valami atrocitás a városban. a kádár rendszer mindennapjai és a vasutasvilág, meg hogyan szőtte át a viszonyokat a politika, amiről máig nehéz beszélni.

jó volt csak hallgatni és hallgatni Nagyapa történeteit, megtudni mi a története annak a festménynek, ami ő festett régen és máig ott lóg a régies nappaliban, vagy a kártyadoboznak, amiből gyerkkoromban esténként néha elővett. jó volt ez rögzíteni és magammal vinni és tudni honnan indultam. most is a fejemben vannak ezek a történetek, miközben próbálok a közelebb kerülni annak a messzi helynek a történeteihez, amitől már csak bő egy hét választ el engem.