nyilván akkor nem tud írni az ember, amikor a legsűrűbb az élet. ezért most röviden leírom mi van most, aztán a későbbi bejegyzésekben egyszerre indulok előre és visszafelé az időben mintha valami furmányos művészfilmet néznénk. első napok tapasztalatai se maradnak tehát ki - leginkább persze a magam számára szeretném ezt lejegyezni. furcsa első napokról írni, miközben egy hete indultam otthonról, és csak öt napja vagyok itt, de hiába van időben közel a megérkezésem ideje ha egy nagy halom élményen kell keresztülgázolni ha vissza akarok jutni addig a pontig.
sok jó és egy kevésbé jó hírem van, melyikkel kezdjem? nyilván hogy az utóbbival, és ez pedig a szállás para. a campuson felajánlott biztos és drága kolihelyet már otthonról visszautasítottam, majd biztos találok valami jobbat itt benn a városban. már az ideérkezés is rögtön viccesen indult, a london felé menő buszon derült ki hogy a phd-s srác, akinél az első napokban meghúzódtam volna valahol ki tudja hol szerzett egy hajót és egyszer talán visszahajókázik, vagyis ez bukó. szerencsére sikerült végül couchsurfingen egy hostot szerezni aránylag ripsz-ropsz, egy angol művészcsaj az egyetemről. azóta is itt csövelek ebben a felújítás alatt lévő szűkös házban, két angol és egy észt lánnyal, egy szintén cs-es olasz szakácsfiúval meg az időnkénti vendégekkel.
és hogy mi okozza a hosszútávú szállás-problémám? természetesen a kormány miatt van minden. tavaly az újdonsült libdem-konzi koalíció az ösztöndíjak megkurtítása mellett háromszorosára emelte a tandíjakat (volt is csinnadratta), ami azonban jövőre lép életbe. nem csoda, hogy kb. hétszázzal több undergrad jött az egyetemre mint tavaly, és ha nagy részüknek jutott is a campuson hely, ez azért jócskán meglátszik ez a 46 ezres város lakáspiacán. szeptemberben érkezők gyakorlatilag minden megfizethető áru ingatlant elkapkodtak.
én az utóbbi két napban átnyálaztam az elérhető netes portálokat meg az ingatlanközvetítőket, meg a sok telefonálás miatt már a második feltöltőkártya végénél járok, de lakást csak párat tudtam megnézni, a legtöbbször már a telefonon kiderült hogy "sorry, it's gone". a mindent bevállalós alapon a legígéretesebb buddhista meditációs központos szállásról (vegetarian, no alcohol, no telly) épp csak lemaradtam. most jönnnek az alternatív utak: ismerősök ismerőseinek hajkurászása, egyetemi tanszékek hirdetőtábláinak végigjárása, cs és más közösségi hálók. nem aggódom, az utóbbi időben elég jól hozzászoktam a bizonytalansághoz: minden lehetőséget meg kell ragadni és valami biztos kisül egyszercsak.
addig egy kis ízelítő a jó hírekből is. voltunk együtt posztgrad házibuliban a konzulensemmel, megtudtam hogyan tudják diszlexsziások használni a könyvtárat, majdnem vettem bútorboltban biciklit, sütöttem vega rakott krumplit, megnéztem milyen az alternatív - alkoholmentes - gólyahét, tízcenti magassarkú és miniszoknya kombókat számoltam és hasonló tapasztalatok. de ezekről majd később.
