Marci a birkák közt

a legunalmasabbak azok a posztok, amikor a blogíró szépen sorban elmondja, hogy mit csinált aznap. én azonban most éppen ezt fogom csinálni. nekiállok egy egyetemi napom leírásának (mégha egyszer már be is nyelte a megújult szipi-szuper blog.hu a bejegyzésemet). nem győzöm ugyanis kapkodni a fejemet az elmúlt néhány év intellektuális sivársága dolgos mindennapjai után az izgibbnél izgibb előadáscímek, nyilvános szemináriumok és világszínvonalú előadók után. és általában nem is csalódom.

reggel 10-kor kezdődött a nap egy no-fly szemináriummal a klímaváltozás és társadalmi változások kapcsolatáról egy bielefeldi kutatócsoporttal közösen John Urry, az egyik profom részvételével. a németek beszámoltak a világ különböző részein végzett antropológuskodásukról a témában (Tokiótól egészen kis chilei szigetekig), Johnnal meg vadiúj könyvéről, és majd nmileg kötetlenül beszélgettünk etnográfiáról, társadalmi gyakorlatok változásáról (bicajozástól jegesmaci nézésig), átalakuló városokról, társadalomtudomány és társadalmi mozgalmak kapcsolatáról (állítás: utóbbiakkal való kapcsolathoz és a szemük előtt lezajló változásokhoz köthetők az előbbi leggyümölcsözőbb szakaszai) sok-sok példával. a szünetben meg megnyertük a tanszéki conkers-bajnokságot.

délután rohantám át a nyelvészekhez, ahol a berlini Prenzlauer Berg (konkrétan a Helmholtzplatz és környéke) nyelvi tájképéről (liguistic landscape) volt egy izgi beszámoló sok-sok fotóval. hogyan követhető végig a dzsentrifikáció ahogy keletberlini funkcionális cégtáblák (flescherei és hasonlóak) helyét felváltják a trendi boltok homlokzatai és a reklámok. és persze az egész keresztül-kasul van grafitizve, nem egyszer direkt tiltakozásokat fogalmazva meg az ingatlanberuházók (wir bleiben alle mozgalom) és a betelepülő nagyseggű nyugatnémetek ellen (schwaben raus). egyik kedvencem a keletnémet márkák nosztalgiaboltjából szép lassan organikus bolttá avanzsáló Ost Kost. elméletileg meg a legérdekesebb gondolatkísérlet, hogyha a Habermas-féle társadalmi nyilvánosságra nem csupán absztrakt szinten tekintünk (az állam és a civil társadalom érintkezési terepe), hanem a valós (városi) térben, akkor a gazdasági érdekek jelentette gyarmatosítás mennyire erősen jelen van.
 
kis könyvtárazás után az esti nagyelőadáson pedig maga Terry Eagleton válaszolta meg hogy Why Marx Was Right? ráadásul nem is maga az előadás volt a legérdekesebb, hanem a dugigzsúfolt nagyelőadó, az agitáló aktivisták, no és persze a sok felhívás a tüntetésekre a közkiadások megkurtítása ellen. az előadás után levezetésként pedig az angol néplélek mélybugyraiba ástuk be magunkat résztvevő megfigyelés formájában, azaz pub quiz night, jeee!

így telt egy napom, és mégha nem is volt átlagos, de azért szinte mindennap vanlegalább egy tuti előadás/szeminárium (legutóbb például Norman Fairclough-val és Ruth Wodakkal, a kritikai diskurzuselemzés (CDA) atyaúristeneivel voltam egy előadáson), tessék csak ránézni az elkövetkezendő eseményekre, és akkor a rendes óráimról még nem is beszéltem (de majd fogok). természetsen beleestem a másik nagy hibába is, amibe a blogíró kerülhet, nevezetesen hogy próbálom egy-egy 2-3 órás esemény gondolatgazdagságát öt sorban összefoglalni. de azért remélem sikerült visszaadnom, hogy nem csak a érdekes témákról és iszonyatosan felkészült előadókról van szó, hanem borzasztó kurrens folyamatok megértéséről, nem félve kilépni eközben az elefántcsonttoronyból és közelebb kerülni a társadalmi aktivizmushoz.