azt hiszem életem egyik leghúzósabb hónapján vagyok túl. lehet hogy otthonról nagyon menőnek tűnik az éjfélig nyitva tartó könyvtár, de igazából kevés szánalmasabb dolog van mint péntek este is ott gubbasztani vagy a változatosság kedvéért a tanszékre belógni, majd ha minden bezárt, a hazabiciklizés után még kicsit otthon szöszölni. reggel 8-kor meg kezdődik újra az egész. a karakterszámok a szociális életemet redukálták le, az ötórás alvások meg a junkfood pedig a várható életkorom. jó volt túlesni rajta, meg azért büszke is vagyok magamra, na.
legfőképp leadtam a phd-jelentkezést kutatási tervestül, mindenestül. soha az életben nem gondoltam volna hogy akár egy pillanatra is eszembe jutna hogy oda adjam le, ahova aztán mégiscsak: a lancaster university management schoolba jelentkeztem, phd in management-re. nem, nem a squasholás ártott meg, és továbbra se jut eszembe biznisz karrierbe fogni, nem kísértett meg a sötét oldal. az ok ennél sokkal prózaibb. teljes állami ösztöndíjra nem vagyok jogosult (köszi coalition government), az egyetemen pedig nemhogy a szociológia tanszéken, de a teljes teljes társadalomtudományi és művészeti karon nincsen egyetlenegy ösztöndíj sem, ami megélhetést fedezne, más után kellett néznem. a management school pedig nem csak pénzes, hanem van befutott interdiszciplináris "háziszociológus" tanszékük is, azt owt - organisation, work and technology. voltam pár előadásukon, mítingen, még egy a mi tanszékünkkel közös phd konferencián is, és rájöttem tökjók, és emellett a tek meg az lmp bőven elég tapasztalatot adott hogy kicsit elméletileg is meg akarjam érteni a szervezeteket. úgy jelentkeztem h egyik konzulensem továbbra is a szoc-ról lenne, szóval remélhetőleg fél lábbal itt tudnék maradni. eredmény április 25-én, én jelenleg fifti-fiftire adom hogy megkapom az ösztöndíjat, b terv nincs. fingers crossed.
azzal egy időben hogy múlt pénteken leadtam az utolsó beadandómat a szorgalmi időszakra, ki is sütött a nap egy hétre. sörözés a kanális partján, rövidgatyás-pólós bicajtúrák, pezsgő hormonok, semmittevés a fűben könyvtárazás helyett, itt a tavasz. egyszer majd írok ezekről is.
apa állandóan mondja, hogy mielőtt kiposztolok valamit azért olvastassam át vele nyelvileg. háháhá, most már késő, vége az éjjeli posztomnak.
