Marci a birkák közt

Lancaster, Lancashire, UK. utazok, kutatok, ismerkedem élő-élettelennel, világot látok, vuhúúúú!

Friss topikok

  • fabok: nekem nagyon nagy tapasztalat volt, tökjó ilyet csinálni! én egyelőre magamnak tartogatom, meg a s... (2011.10.09. 12:59) gyökerek
  • zseton: nagyon várjuk a folytatást! hogy állsz a készülődéssel, mi van a fejedben most??? (2011.09.21. 18:44) 1+3 tényleg 4?

Címkék

hazamentem

2012.06.10. 00:28 fabok

blogolás helyett inkább hívj fel és fussunk össze, és akkor majd mesélek.

 

ez volt a március

2012.04.02. 01:02 fabok

azt hiszem életem egyik leghúzósabb hónapján vagyok túl. lehet hogy otthonról nagyon menőnek tűnik az éjfélig nyitva tartó könyvtár, de igazából kevés szánalmasabb dolog van mint péntek este is ott gubbasztani vagy a változatosság kedvéért a tanszékre belógni, majd ha minden bezárt, a hazabiciklizés után még kicsit otthon szöszölni. reggel 8-kor meg kezdődik újra az egész. a karakterszámok a szociális életemet redukálták le, az ötórás alvások meg a junkfood pedig a várható életkorom. jó volt túlesni rajta, meg azért büszke is vagyok magamra, na.

legfőképp leadtam a phd-jelentkezést kutatási tervestül, mindenestül. soha az életben nem gondoltam volna hogy akár egy pillanatra is eszembe jutna hogy oda adjam le, ahova aztán mégiscsak: a lancaster university management schoolba jelentkeztem, phd in management-re. nem, nem a squasholás ártott meg, és továbbra se jut eszembe biznisz karrierbe fogni, nem kísértett meg a sötét oldal. az ok ennél sokkal prózaibb. teljes állami ösztöndíjra nem vagyok jogosult (köszi coalition government), az egyetemen pedig nemhogy a szociológia tanszéken, de a teljes teljes társadalomtudományi és művészeti karon nincsen egyetlenegy ösztöndíj sem, ami megélhetést fedezne, más után kellett néznem. a management school pedig nem csak pénzes, hanem van befutott interdiszciplináris "háziszociológus" tanszékük is, azt owt - organisation, work and technology. voltam pár előadásukon, mítingen, még egy a mi tanszékünkkel közös phd konferencián is, és rájöttem tökjók, és emellett a tek meg az lmp bőven elég tapasztalatot adott hogy kicsit elméletileg is meg akarjam érteni a szervezeteket. úgy jelentkeztem h egyik konzulensem továbbra is a szoc-ról lenne, szóval remélhetőleg fél lábbal itt tudnék maradni. eredmény április 25-én, én jelenleg fifti-fiftire adom hogy megkapom az ösztöndíjat, b terv nincs. fingers crossed.

azzal egy időben hogy múlt pénteken leadtam az utolsó beadandómat a szorgalmi időszakra, ki is sütött a nap egy hétre. sörözés a kanális partján, rövidgatyás-pólós bicajtúrák, pezsgő hormonok, semmittevés a fűben könyvtárazás helyett, itt a tavasz. egyszer majd írok ezekről is.

apa állandóan mondja, hogy mielőtt kiposztolok valamit azért olvastassam át vele nyelvileg. háháhá, most már késő, vége az éjjeli posztomnak.

aktív nyugdíjaskor

2012.02.21. 12:30 fabok

két hónapja nem írtam. a lényeg h általánosságban tökjól megvagyok, a jelszó a 'study hard, live hard'. az mindenféle óráim mellett három olvasókörben vagyok benne + én vagyok az a fura csávó aki minden eszement nyitott szemináriumra/előadásra elmegy (múlt heti termés: mikrobiológiai laborban lévő papírfecnik nyelvi műfajelemzése, az eurózóna válsága leibnitz-i fogalmakkal, finn erdészek vízszennyezésének ideológiakritikája, feminista pionír eugenikai mellékvágányai). napközben nyüzsgés a tanszéken, esténként egy-két sör, hétvégén bicajtúra, séta a helyi jánoshegyre, meg lájtos bulik. újrafelfedezett szerelmem a sport, a napi kétszer negyedóra hegyen-völgyön bicajozás mellett átlag heti két uszika, egy squash (!!!) Owennel, egy mászás Gillel.

ez így persze mind faszán hangzik, de a dolgot beárnyékolja hogy kb. folyamatosan ott lebeg felettem a pénztelenség Damoklész-kardja és nemhogy utazgatni nincs pénzem és diplomaírásra is haza kell tolnom a seggem, de kb. bármikor elzárulhatnak a pénzcsapok. részmunkaidős melót keresek, de ez meg a másik Damoklész-kardot hozza közelebb: nagyon teljesítenem kell h egyáltalán legyen esélyem a kb. egyetlen kari full ösztöndíjra vagy a többi lehetőségre hogy jövőre finanszírozni tudjam a phd-t.

szóval a lényeg h bár dzsungeltúrákról és hatalmas kalandokról ezen a blogon nem fogok beszámolni, de azért jól megvagyok a kisvárosi életemmel és igyekszem néha letenni a seggem a gép elé és írni.

 

breaking news: megjött az első esszém eredménye: 72-5=67 pont a késés miatt, 70 fölött distinguised, de sebaj, így is elégedett vagyok.

Kisváros, zene

2011.12.19. 02:41 fabok

Milyen lehet, ha egy világszínvonalú együttes a hódmezővásárhelyi városi könyvtárban koncertezik? Nagyjából ez történt, amikor a Get It Loud in Libraries koncerten a CSS lépett fel a városban európai turnéjuk utolsó állomásán. Ebayen szerencsére sikerült egy jegyet elkapnom, kellően felspanolva vártam a zseniális eseményt. A koncertre érkezve CSS feliratos házi süti meg meleg tea fogadott, a félretolt polcok helyén volt a ‘tánctér’, a ‘backstage’ pedig az az irodai rész volt. A nyitott ajtón egyszerűen be is sétálhattunk volna, de bátorságunk csak addig terjedt ki, hogy az ajtóra függesztett szervezői koncertmenetrend végére odafirkantottuk, hogy “having sex with local guys”. A beszállingózó közönség egyébként vegyes volt, 40es bőrdzsekis arcok, emós tinik, egybeöltözött leszbikus pár, tisztes középosztálybeliek, de mellettük több ismerős fiatallal is összefutottunk. A felállásból már érthető, hogy a bezsúfolt kb. 150 ember inkább közös karácsonyi éneklésre rendezkedett be mintsem zúzásra, és leginkább a végigálljuk-megtapsoljuk módon honorálta, ahogy a csajok ugráltak, ordibáltakmeg néha furcsa dolgokat dobáltak a közönségnek a színpadon. A táncolók közül a kedvencem az a két gimis(?) csajszi volt, akik előttünk nyomták a pirulákat magukba a könyvtár egyetlen klotyóján.
A kisváros grotesz fílingje akkor váltott át szerethetővé, amikor a buli végeztével átmentünk az egyik kocsmába, ahol az egy helyi funk-soul banda még mindig tolta. A pub tele volt, mindenki táncolt, kb. 6-8 “utolsó számot” játszottak, sőt, még amikor a zárás után belógtunk is impróztak néhányan a tulajjal. Amennyire szokatlan volt a brazil banda a könyvtárban, annyira fasza az élőzene a kocsmákban. Kemény punk vagy francia-afrikai-balkán örömzene, whatever.

időutazás 1 - utolsó hetek

2011.11.06. 13:14 fabok

ahogy ígértem megpróbálom egy bő hónappal visszatekerni az időt és - leginkább a magam számára - visszaemlékezni elutazás előtti sűrű-sűrű hetekre. akkor még kisregényt írtam volna, most már egy novellányira ülepedett az élmény.

nagyjából akkorra tanultam meg az ingoványon járni, ráadásul írtam alá munkaszerződést meg költöztem volna Jucushoz mátyás térre, amikor jött a mail kapok ösztöndíjat és várnak szeretettel, hopsz. három hét múlva megyek ki az izgalmas és távoli Nagy Ismeretlenbe kitudja meddig, és csak annyit tudok hogy a pesti életemnek vége, más lesz minden és más leszek én is amikor visszajövök.

volt már annyi rutinom a külföldre költözésben, hogy tudjam hogy úgyis minden ott dől el, felesleges túlkészülni magam. annál több volt az elvarratlan szál itthon: a régóta a tologatott feladatok, a "jövő héten már tényleg még kéne inni egy sört" barátok, és persze akik a legjobban fognak hiányozni. ennek megfelelően borzasztó sok intézni- meg találkoznivalóm volt, s közben ráadásul a város különöböző helyein csöveltem.

az utolsó napokban már majdnemhogy egy-másfél órás beosztásban futószalagon találkoztam emberekkel, veletek. ez a kutyafuttában találkozunk, közben még a következő találkozót telefonálom le dolog nem volt jó. éppen az veszett el sokszor ami miatt szerettem volna látni titeket: a személyesség, hogy ki hogy van a bőrében, hogy az elhadarós "bejáratott" szövegeken túl is beszéljünk egy kicsit. féltem lesznek olyanok akiktől már elsodor az élet, és szerettem volna mindenkinek egy mentőövet dobni hogy fontos nekem. de pont nem a mentőöv hanem a személyesség miatt fontos valaki.

kicsit felszabadulás is volt elmenni. otthon valahogy a feladatok és rutinok határozták meg az életem - ha igyekeztem is kitörni ebből hol türelmesen, hol kétségbeesetten. bármennyire sok ember vett körül és sok dolgot csináltam, bennem volt egy gúzsbakötöttség. és éreztem ezt sokszor mások is látják és csak még inkább megerősítette. az idők során megtanultam kézbentartani a dolgaim, összeszedett lettem, de élvezni már más tészta. a koncentrálás nálam egy görcsös valami és nem élvezet, az élvezet az ha elengedem a dolgaimat. régen egyszerűen leszartam egy csomó mindent: röhögtem amikor mások izgattam magukat a vizsgák miatt, munka-lakás-felnéttélet nem foglalkoztattak, a jövőmről is álmodoztam inkább és nem lépésről-lépésre terveztem, ha meg becsajoztam az égvilágon mindent boldogan hanyagoltam. az utóbbi években már "felnőtt" lettem és minden kihagyásom ellenére tudatosan alakítottam a dolgaim, de a ezzel a "felnőttséggel" nem tanultam meg élni, és élvezni. most egy kicsit újra elengedem magam, ha szép idő van elmegyek bicajozni a környéken és nem érdekel hogy mennyi dolgom van vagy milyen határidőim. ha meg a sörözésen meg vagyok fáradt, hazamegyek és azt sem erőltetem, nem kell mindent egyszerre.

ez az utóbbi bekezdés inkább utólagos hozzátoldás mint akkori gondolat, de a napi rutinoktól való felszabadulásnak egy elemi érzése bennem volt, amikor felszálltam a buszra és elindultam oda ahol most vagyok. majd írok erről is.

tej életérzés

2011.11.04. 13:16 fabok

az egyik városkörnyéki biciklis felfedezőtúrám során az előttem lévő autó egyszercsak megállt egy kanyarban, a vezető odament az útmenti üres bódéhoz, és kezében egy nagy üveg tejjel tért vissza az autóhoz. megnéztem én is magamnek: most először jártam trust payment standnál, ment is a pénz meg a becsületkasszába, a házitej meg a ketrecmentes tojás a hátizsákba.

egy tejesember is jár minden reggel az utcában, nekünk szerdán meg szombaton rakja a tejet az ajtó elé. és ha ez nem lenne elég, hogy a tej mekkora királyság:

kísértet járja be...

2011.11.04. 00:55 fabok

tegnap megnyertem a szocos halloween jelmezbált. sikerem valószínű az okozhatta, hogy mivel senki se tudta mi a rákért vagyok piros lepedőbe burkolva (buddhista szerzetes? parasztdrakula?), ezért kénytelen voltam nagy lelkesedéssel szépen mindenkit rávezetni a megoldásra. a legjobbaknál - a könyvtári pamfletek közül előkerült - kommunista kiáltvány előrántása a lepel alól már meghozta a felismerést, de a legtöbbeknek bizony rá kellett böknöm a kezdősorokra. igen, a kommunizmus kísértete voltam, utánam egy női náci tiszt végzett (tanszéki adminisztrátorom), a butler-freud duó lett a harmadik. az eredményt a bíró az immár hagyományosnak mondható - tamponokból készült - parókában hirdette ki.

sociologists of the world, unite!

villámlátogatás

2011.11.02. 12:56 fabok

megyek majd haza egy pár napra, nov. 22-én kedden érkezem és vasárnap jövök vissza. nem nyaralás lesz, hanem pécsett konferenciázom, szervezgetek meg panelt moderálok [propaganda: tényleg egyedi a konferó a témában, meg lesznek koncertek, szal gyertek! a facebookon meg attendingeljetek, mert én moderálom]

a lényeg h szerdán majd biztos lehet velem pacsizni valahol este.

addigis igyekszem írni, csak sok az élmény, kevés az idő, és ceewebes munkáim meg a sen-kötet így is a körmömre égnek.

reggeli képek

2011.10.28. 11:32 fabok

pár friss kép felkelés után, az ablakomból.

szép időben ez a látvány fogad, sok madárral. a zöld fészer tartozik a mi kertünkhöz.

háttérben a Morecombei öböl meg a cumbriai hegyek (Lake District), valszeg a páratartalom miatt ilyen borongós a kép.

kispolgári miliő.

intellektuális nyálcsorgatás

2011.10.22. 15:10 fabok

a legunalmasabbak azok a posztok, amikor a blogíró szépen sorban elmondja, hogy mit csinált aznap. én azonban most éppen ezt fogom csinálni. nekiállok egy egyetemi napom leírásának (mégha egyszer már be is nyelte a megújult szipi-szuper blog.hu a bejegyzésemet). nem győzöm ugyanis kapkodni a fejemet az elmúlt néhány év intellektuális sivársága dolgos mindennapjai után az izgibbnél izgibb előadáscímek, nyilvános szemináriumok és világszínvonalú előadók után. és általában nem is csalódom.

reggel 10-kor kezdődött a nap egy no-fly szemináriummal a klímaváltozás és társadalmi változások kapcsolatáról egy bielefeldi kutatócsoporttal közösen John Urry, az egyik profom részvételével. a németek beszámoltak a világ különböző részein végzett antropológuskodásukról a témában (Tokiótól egészen kis chilei szigetekig), Johnnal meg vadiúj könyvéről, és majd nmileg kötetlenül beszélgettünk etnográfiáról, társadalmi gyakorlatok változásáról (bicajozástól jegesmaci nézésig), átalakuló városokról, társadalomtudomány és társadalmi mozgalmak kapcsolatáról (állítás: utóbbiakkal való kapcsolathoz és a szemük előtt lezajló változásokhoz köthetők az előbbi leggyümölcsözőbb szakaszai) sok-sok példával. a szünetben meg megnyertük a tanszéki conkers-bajnokságot.

délután rohantám át a nyelvészekhez, ahol a berlini Prenzlauer Berg (konkrétan a Helmholtzplatz és környéke) nyelvi tájképéről (liguistic landscape) volt egy izgi beszámoló sok-sok fotóval. hogyan követhető végig a dzsentrifikáció ahogy keletberlini funkcionális cégtáblák (flescherei és hasonlóak) helyét felváltják a trendi boltok homlokzatai és a reklámok. és persze az egész keresztül-kasul van grafitizve, nem egyszer direkt tiltakozásokat fogalmazva meg az ingatlanberuházók (wir bleiben alle mozgalom) és a betelepülő nagyseggű nyugatnémetek ellen (schwaben raus). egyik kedvencem a keletnémet márkák nosztalgiaboltjából szép lassan organikus bolttá avanzsáló Ost Kost. elméletileg meg a legérdekesebb gondolatkísérlet, hogyha a Habermas-féle társadalmi nyilvánosságra nem csupán absztrakt szinten tekintünk (az állam és a civil társadalom érintkezési terepe), hanem a valós (városi) térben, akkor a gazdasági érdekek jelentette gyarmatosítás mennyire erősen jelen van.
 
kis könyvtárazás után az esti nagyelőadáson pedig maga Terry Eagleton válaszolta meg hogy Why Marx Was Right? ráadásul nem is maga az előadás volt a legérdekesebb, hanem a dugigzsúfolt nagyelőadó, az agitáló aktivisták, no és persze a sok felhívás a tüntetésekre a közkiadások megkurtítása ellen. az előadás után levezetésként pedig az angol néplélek mélybugyraiba ástuk be magunkat résztvevő megfigyelés formájában, azaz pub quiz night, jeee!

így telt egy napom, és mégha nem is volt átlagos, de azért szinte mindennap vanlegalább egy tuti előadás/szeminárium (legutóbb például Norman Fairclough-val és Ruth Wodakkal, a kritikai diskurzuselemzés (CDA) atyaúristeneivel voltam egy előadáson), tessék csak ránézni az elkövetkezendő eseményekre, és akkor a rendes óráimról még nem is beszéltem (de majd fogok). természetsen beleestem a másik nagy hibába is, amibe a blogíró kerülhet, nevezetesen hogy próbálom egy-egy 2-3 órás esemény gondolatgazdagságát öt sorban összefoglalni. de azért remélem sikerült visszaadnom, hogy nem csak a érdekes témákról és iszonyatosan felkészült előadókról van szó, hanem borzasztó kurrens folyamatok megértéséről, nem félve kilépni eközben az elefántcsonttoronyból és közelebb kerülni a társadalmi aktivizmushoz.

most kezdődik igazán

2011.10.17. 01:31 fabok

csütörtökön eljött a várva várt pillanat: megnéztem egy kecót, tetszett, a landlady mondta gondolkozzak el rajta, mondtam nem kell. péntek óta itt lakom, egy kis szobában, kilátással a városra, gyönyörű kerttel és legfőképp bennsőséges hangulatban a többiekkel. tegnap este fogmosás után még automatikusan hurcibáltam magammal a fogkefém elrakni, ma már nem, van fix helye. augusztus vége óta nem volt ilyen. van szobám, biciklim, és ez hihetetlen felszabadító.

eddig a letelepedés töltötte ki az életem, az ilyen "szükséges rosszak". most már végre elengedhetem magam és átadhatom magam az itteni életemnek. a hétvégén már pár sráccal elmentünk a zenei fesztiválra, ugráltam koncerteken, jókat röhögtünk meg bicikliztem haza, napközben élveztem a napsütést meg szorgoskodtam. igazából alig várom a következő hetet.

alakulnak ki a rutinjaim. természetes hogy angolul szól a rádió, hogy külön van a meleg meg hideg vizes csap, sőt, néha sikerül minden mentális gátlás ellenére is a bal oldalon bicikliznem.

mára ennyit, holnap is van nap.

felnőtt tartalom

2011.10.09. 21:53 fabok

nektek is ezt adja ki a blog.hu?

hát, ki mire gondol a "Marci a birkák közt" hallatán.

 

status update

2011.10.09. 01:59 fabok

nyilván akkor nem tud írni az ember, amikor a legsűrűbb az élet. ezért most röviden leírom mi van most, aztán a későbbi bejegyzésekben egyszerre indulok előre és visszafelé az időben mintha valami furmányos művészfilmet néznénk. első napok tapasztalatai se maradnak tehát ki - leginkább persze a magam számára szeretném ezt lejegyezni. furcsa első napokról írni, miközben egy hete indultam otthonról, és csak öt napja vagyok itt, de hiába van időben közel a megérkezésem ideje ha egy nagy halom élményen kell keresztülgázolni ha vissza akarok jutni addig a pontig.

sok jó és egy kevésbé jó hírem van, melyikkel kezdjem? nyilván hogy az utóbbival, és ez pedig a szállás para. a campuson felajánlott biztos és drága kolihelyet már otthonról visszautasítottam, majd biztos találok valami jobbat itt benn a városban. már az ideérkezés is rögtön viccesen indult, a london felé menő buszon derült ki hogy a phd-s srác, akinél az első napokban meghúzódtam volna valahol ki tudja hol szerzett egy hajót és egyszer talán visszahajókázik, vagyis ez bukó. szerencsére sikerült végül couchsurfingen egy hostot szerezni aránylag ripsz-ropsz, egy angol művészcsaj az egyetemről. azóta is itt csövelek ebben a felújítás alatt lévő szűkös házban, két angol és egy észt lánnyal, egy szintén cs-es olasz szakácsfiúval meg az időnkénti vendégekkel.

és hogy mi okozza a hosszútávú szállás-problémám? természetesen a kormány miatt van minden. tavaly az újdonsült libdem-konzi koalíció az ösztöndíjak megkurtítása mellett háromszorosára emelte a tandíjakat (volt is csinnadratta), ami azonban jövőre lép életbe. nem csoda, hogy kb. hétszázzal több undergrad jött az egyetemre mint tavaly, és ha  nagy részüknek jutott is a campuson hely, ez azért jócskán meglátszik ez a 46 ezres város lakáspiacán. szeptemberben érkezők gyakorlatilag minden megfizethető áru ingatlant elkapkodtak.

én az utóbbi két napban átnyálaztam az elérhető netes portálokat meg az ingatlanközvetítőket, meg a sok telefonálás miatt már a második feltöltőkártya végénél járok, de lakást csak párat tudtam megnézni, a legtöbbször már a telefonon kiderült hogy "sorry, it's gone". a mindent bevállalós alapon a legígéretesebb buddhista meditációs központos szállásról (vegetarian, no alcohol, no telly) épp csak lemaradtam. most jönnnek az alternatív utak: ismerősök ismerőseinek hajkurászása, egyetemi tanszékek hirdetőtábláinak végigjárása, cs és más közösségi hálók. nem aggódom, az utóbbi időben elég jól hozzászoktam a bizonytalansághoz: minden lehetőséget meg kell ragadni és valami biztos kisül egyszercsak.

addig egy kis ízelítő a jó hírekből is. voltunk együtt posztgrad házibuliban a konzulensemmel, megtudtam hogyan tudják diszlexsziások használni a könyvtárat, majdnem vettem bútorboltban biciklit, sütöttem vega rakott krumplit, megnéztem milyen az alternatív - alkoholmentes - gólyahét, tízcenti magassarkú és miniszoknya kombókat számoltam és hasonló tapasztalatok. de ezekről majd később.

 

 

 

 

gyökerek

2011.09.23. 16:39 fabok

a hétvégét Miskolcon töltöttem a nagyszüleimnél. ők már nemhogy az arany, de a gyémántlakodalmon is rég túl vannak - 68 éve élnek immár öreges, de meghitt házasságban. nagyapám 1921-ben született az első világháború utáni keserves időkben, nagymama négy évvel később. amikor házasságot kötöttek, nagyapa három hétre rá már vonult is be katonának a felvidéki Losoncra. most életútinterjút csináltam vele, kb. 6-7 óra hanganyag jött össze a két nap alatt, nagymamával már nem is volt időm beszélgetni.

hallgattam ahogy az édesapja zsellér volt a nagyúti Károlyi-birtokon, édesanyja pedig nyaranta summásként dolgozott az ország másik végében. meg milyen volt gyerekként a városszéli Martintelep utolsó utáni házában élni: amikor az utcán bigéztek meg mezítláb rongylabdával focizni, reggelire cikóriakávét ittak egy szelet kenyérrel. az inasévek, amikor a 110 fillérből nyolcvanat haza kellett adni egyik bátyjáéknak, akikhez korán megárvulva került. meg hogy Horthy kormányzó milyen feszesen ült a fehér lovon Kassán, az első bécsi döntés után, amikor nagyapáék a cserkészzenekarban fújták a bevonuló sereg előtt. a világháború keserűsége, amikor napokig nem volt mit enni, és a bombázások élménye. a málenkij robot, és a szovjet katonákkal való kézzel-lábbal megértetés. és amikor az újjáépítés alatt volt olyan hogy, hetvenkét órát folyamatosan dolgozott fűtőként a vasútnál, de néha egy-egy szalonnadarabot legalább kaphatott a felkéreckedőkről (a személyközlekedés egy-két évre rá indult be újra!). az októberi események amit már párttagként élt meg a miskolci vasúti igazgatóságon - lincselések és feje tetejére állt rendszer, ami után még hónapokig minden este volt valami atrocitás a városban. a kádár rendszer mindennapjai és a vasutasvilág, meg hogyan szőtte át a viszonyokat a politika, amiről máig nehéz beszélni.

jó volt csak hallgatni és hallgatni Nagyapa történeteit, megtudni mi a története annak a festménynek, ami ő festett régen és máig ott lóg a régies nappaliban, vagy a kártyadoboznak, amiből gyerkkoromban esténként néha elővett. jó volt ez rögzíteni és magammal vinni és tudni honnan indultam. most is a fejemben vannak ezek a történetek, miközben próbálok a közelebb kerülni annak a messzi helynek a történeteihez, amitől már csak bő egy hét választ el engem.

1+3 tényleg 4?

2011.09.11. 13:04 fabok

február-márciusban amikor jelentkeztem angliába egyetemre egyetlen helyre adtam be a papírjaimat, mert tudtam melyik az az egyetlen hely, ahova menni akarok. a lancasteri egyetem nem a leghíresebb vagy a legpatinánsabb egyetem, mégha stabilan ott is van az országos top10-ben, sőt, a szoc tanszék egyenesen 4. legjobb a Times rangsorában.

azért választottam lancastert, mert a tanszék profilja olyanra van szabva, amit én elképzelek magamnak. egy, nagyon erős a környezeti és technológiai kérdések iránti orientáció. kettő, ez se nem veszik el az elméleti filozofálgatás szintjén, se nem kezdenek problémamegoldó menedzserek lenni. van egy nagyon erős kritikai társadalomelméleti megalapozás, amit aztán a gyakorlati kutatásokban és közpolitikai okoskodásban kamatoztatnak. három, ennek következményeként, amikor először megnéztem kik vannak a tanszéken akkor kikerekedett a szemem, hogy négy-öt név is ismerősen csengett korábbi olvasmányaimból.

most lesz egy év MA sociological research, ami néhány izgi szociológiaelméleti megalapozó óra, sok kutatásmódszertan (kvantitatív és kvalitatív egyaránt) majd a végén kutatás. és az igazi nyálcsorgatás az lesz, amikor az idén épp szünetelő society, technology and nature (STN) programból belehallgatok egy-egy tárgyba. jövőre pedig hogyha minden jól megy elkezd ketyegni az óra a három év PhD-hoz, kutatási témám a paksi bővítés, ami egy igazi clash of ideologies.

bár az egy hónappal ezelőtti zavargások nem éppen a felsőoktatási reform miatt törtek ki nagy-britanniában, de a lassan egy évvel ezelőttiek igen. akkor még nem tudtam, hogy a libdemek drasztikus tandíjemeléseinek és ösztöndíjkurtításainak én vagyok az egyik első áldozata. korábbi évek bőséges ösztöndíjaiban lubickoló barátaimmal szemben én már egyáltalán nem tudtam megélhetési költségre pályázni eu-s állampolgárként. és bár az állami 1+3 évre szóló esrc ösztöndíjból nem jutott, végül a várólistáról az utolsó pillanatban beugorva én kaptam meg az idei tanévre szóló egyetlen tanszéki ösztöndíjat, amit tényleg egy nagy megtiszteltetés és ami nélkül semmiféleképpen se vállaltam volna be a borsos tandíjat.

az egyetem mellett azonban így is dolgoznom kell majd a megélhetésért, és emellett a suliban is virítanom kell, hogy ne maradjak koppon amikor pár hónap múlva újra ringbe kell szállnom a phd-m finanszírozásáért. vagyis egy év még csak meglesz, de hiába vagyok felvéve már most a phd-re, rendesen meg kell küzdenem hogy a tandíjat és a megélhetést jövőre is finanszírozni tudjam.

intro

2011.09.11. 09:23 fabok

nyitottam egy új fejezetet az életemben. egyik napról a másikra. szeretném ezt dokumentálni a magam számára ugyanúgy, mint azoknak aki fontosak nekem, vagy én vagyok fontos nekik.

utazás. életem legintenzívebb és legizgalmasabb időszakai utazások voltak. folyamatos felfedezés, állandó új élmények és valahogy új világok felfedezésével együtt átalakul az otthoni is. éltem már több hónapot is amsterdamban vagy new yorkban, akkori mindennapjaimban még mélyebben beleláthattam ezekbe az új világokba, testközelből érzékelhettem, rácsodálkozhattam apró rezdülésekre és eközben otthon is érezhettem magam. de közben egy jókora kihívások is voltak a turistáskodáshoz képest, helyt kell állni egy ismeretlen közegben, kialakítani egy új világban egy új életet a mindennapok ritmusától kezdve a barátokon át addig, hogy tudjam mit akarok én egyáltalán itt. lancaster is egy utazás lesz, ahonnan haza akarom vinni az élményeimet, egy hosszú és egyelőre beláthatatlan utazás. sok élményem lesz, és egy új életem, állok elébe!

és ezeket az élményeket akarom leírni. mint a távoli, az angol történelmet és az ipari forradalmat magán viselő Lancashire, a gyönyörű hegyekkel, tavakkal, hideg tengerparttal, ősrégi és új városokkal. a sokféle emberek akikkel nem csak alakul ez a világ, hanem alakítják is azt. és akikkel találkozom majd a mindennapokban, és megfog valami bennük. akarok írni az egyetemről is, milyen a kutatni és mit kutatok. és mindeközben szeretnék minden lehetőséget kihasználni és mindenben részt venni, bejárni a környéket és az országot. és akarok írni otthonról is, hogy hogyan látom kintről és hogyan akarom majd alakítani amikor hazamentem.

ma reggel ahogy frissen felkelve a helyi community radio ezeket a gondolatokat hozta ki belőlem. megnyugtatásul persze elmondom, hogy nem leszek én mindig ilyen érzelgős, de személyes az igen. mert ezt a blogot magamnak is írom. de nem egy unalmas határidőnapló lesz hogy mikor mit csináltam, hanem azokról az behatásokról szól amik megfognak és érdekesek lehetnek nektek is.

 

 

süti beállítások módosítása